Bemutatkozás

Benevolo Lectori Salutem!
 A nyelvészet mint tudomány hajdanán egyet jelentett a történeti nyelvészettel. A magyar nyelvtudománynak anyanyelvünk történetisége iránti töretlen érdeklődését sajátos módon jelzi, hogy a huszadik század első felének iskolateremtő magyar nyelvészeit a külföldi szakirodalom mint a „budapesti nyelvtörténeti iskola” képviselőit említi.

A nyelvtörténeti iskola örökösei közül Benkő Loránd a megnevezésnek, illetve értelmezésének szinte minden vonatkozását újraértékeli: „nem szűkíteném le a szóban levő nyelvészeti vonulatot csupán a két világháború közti időszakra; a »budapesti« megjelölést is szívesebben cserélném föl a »magyar«-ra; [...] és talán az »iskola« helyett is inkább mondanék csoportot, irányzatot.” Egyetlen kitétel azonban sohasem volt kétséges számára: „Viszont kiemelten hangsúlyoznám a »nyelvtörténeti« jelzőt, mivel az idetartozó tudósok mindegyikét a történeti nyelvtudomány szemlélete hatotta át, és a történeti nyelvtudomány tematikája, problematikája vonzotta.” (Magyar nyelvtudósok a XX. században. Méltatások, emlékezések. Argumentum, Budapest, 2010. 239.)

Amikor 2012 késő őszén az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar nyelvtörténész kutatói és hallgatói életre hívják az „ELTE Benkő Loránd Magyar Nyelvtörténeti Műhely” szakmai közösséget, mindenekelőtt e magyar nyelvtörténeti irányzatnak a hagyományait kívánják felvállalni. A hagyomány őrzése azonban a tudományban sem jelenthet el- és bezárkózást. A tudós elődöknek csupán úgy válhatunk méltó örököseivé, ha kutatásaik irányában továbbhaladva a felmerülő újabb kérdésekre is megkísérlünk választ keresni, illetve, ha szellemi hagyatékukat élővé tesszük a megújítva megőrzés által. Ennek jegyében a Műhely – a hagyományos kutatási területek megtartása, illetve az elődeinktől átörökített, mindmáig érvényes nyelvtörténeti módszerek alkalmazása mellett – szorgalmazza mind a korábban kevesebb figyelemben részesített vizsgálati területeknek (például a középmagyar kor), mind az újabb szempontokat kínáló módszereknek (mint például az interdiszciplináris, a pszicholingvisztikai, a szociolingvisztikai, illetve dimenzionális szemléletmód, vagy a funkcionális nyelvészeti megközelítésmód) a kutatásba történő bevonását.

A Műhely a kutatómunka tekintetében az ELTE mint kutatóegyetem Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézetéhez kapcsolódik, az egyes kutatócsoportok azonban szervezeti szempontból önálló tudományos tevékenységet folytatnak. A Műhely az önálló szakmai csoportokban folyó kutatásokat kívánja felkarolni, illetőleg intézményesen képviselni. A Műhelyt jelenleg a következő szakmai csoportok alkotják (betűrendben): a Biblia Mediaevalis Hungarica Szakmai Csoport, a Középmagyar Hivatali Nyelvhasználat Szakmai Csoport, a Középmagyar Misszilisek Szakmai Csoport, a Monumenta Linguae Hungaricae Arpadiana Szakmai Csoport, valamint a Régi Magyar Kódexek Szakmai Csoport. A Műhely ugyanakkor nyitott új szakmai csoport, illetve a csoportokon kívüli egyéni kutatások befogadására is.

A Műhely kutatásaiban részt vevő egyetemi hallgatók és doktoranduszok szakmai közössége az „ELTE Benkő Loránd Magyar Nyelvtörténeti Diákműhely” – egyben az „ELTE BTK Nyelvészeti Tudományos Diákkör” műhelye –, amely tagjai közé várja mind a kutatócsoportokhoz nem kapcsolódó, egyéni nyelvtörténeti kutatásokat folytató, mind a magyar nyelvtörténet iránt „csupán” érdeklődő egyetemi hallgatókat és doktoranduszokat is.

A Műhely és a Diákműhely – nevében is kifejezve – tiszteleg Benkő Loránd emléke előtt, egyben a névadó nyelvészprofesszor szellemi örökségét is ápolni kívánja.