Régi Magyar Kódexek

Kutatócsoport

A Régi Magyar Kódexek sorozat

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Magyar Nyelvtörténeti és Nyelvjárástani Tanszéke az 1980-as évek elején tervbe vette a korszerű kiadással nem rendelkező magyar kódexek megjelentetését.

E munkálat időszerűségét az adta meg, hogy kódexeink egyetlen teljes kiadását a száz évvel korábbi Nyelvemléktár jelentette. E hatalmas, 15 kötetes vállalkozás (1874–1908) valamennyi középkori magyar kódex szövegét közreadta nyomtatott formában, ám közlési elvei régen elavultak. Egy újabb sorozat, a Codices Hungarici keretében az 1940-es és 1980-as évek között 9 magyar kódexnek jelent meg igényes új kiadása. (Ezek legfőbb újdonságát a hasonmás, azaz az eredeti lapok fényképfelvétele jelentette; emellett egyes kötetek a latin eredeti közzétételére is vállalkoztak.) A helyzet egészét az jellemezte, hogy a közel 50 magyar nyelvemlékkódex óriási többsége új kiadásra várt, s ennek megvalósítása a tudomány sürgős feladatai közé tartozott.

A munkálatok Benkő Loránd akadémikus irányításával indultak meg 1981-ben. Céljuk az volt, hogy friss, megbízható, sokoldalúan használható forrásanyagot biztosítsanak több tudományterület: a magyar nyelvtörténet, az irodalomtörténet, a művelődéstörténet, a kodikológia, az írástörténet, a helyesírás-történet stb. számára. A kiadás alapelveit egy szakértői bizottság vitatta meg és dolgozta ki, valamennyi érintett tudományterület képviselőinek bevonásával. Az eredeti cél voltaképpen a Codices Hungarici sorozat folytatása volt, ám néhány év tapasztalata megmutatta, hogy célszerűbb egy új sorozatot indítani, amely szerényebb keretek között, de gyorsabb ütemben tudja megvalósítani az egyes kódexek közreadását.

A sorozat köteteinek szerkezete egységes: az eredeti kódex minden lapja párhuzamosan tanulmányozható hasonmás és betűhű átirat formájában; az utóbbiakat jegyzetek is kísérik. Emellett mindig jelen van egy bevezető tanulmány, amely áttekintést ad a kódex történetéről, tartalmáról, helyesírásáról és más lényeges jellemzőiről.

Az egyes kötetek előállítása – főként az első időkben – a következőképpen zajlott: egyetemi hallgatók készítették az átiratot; az ő munkájukat egy tanszéki oktató szervezte meg és irányította; a közzététel pedig egy tapasztalt szakember közreműködésével valósult meg. Ennek eredményeképpen néhány esztendő leforgása alatt (1985 és 1990 között) a Régi Magyar Kódexek sorozatban több mint 10 kódex látott napvilágot. A kódexkiadó gárda az évek során egyre bővült és erősödött, részint újabb szakemberek bekapcsolódásával, részint azáltal, hogy kezdő hallgatókból nemegyszer jól képzett kódexkutatók lettek. Az új sorozat köteteit a Magyar Nyelvtudományi Társaság jelentette meg.

Az 1990-es évektől két párhuzamos szálon folytatódtak a munkálatok. Az MTA Nyelvtudományi Intézetének Nyelvtörténeti és Dialektológiai Osztálya – ugyancsak Benkő Loránd vezetésével – szintén feladatai közé iktatta a kódexek kiadását. Kilenc kódexet állítottak elő a Nyelvtudományi Intézet munkatársai; ezek az Intézet kiadásában jelentek meg. Mindkét műhely kapcsán kiemelendő, hogy a folyamatos munka hátterét OTKA-pályázatok is biztosították.

A Régi Magyar Kódexek keretében eddig 33 nyelvemlékkódex látott napvilágot. Ezek nagy többsége több kutató együttműködésével készült; ugyanakkor egy-egy személy rendszerint több kódex kiadásában is rész vett. A sorozat egésze több mint harminc ember munkájának eredménye.